9.fejezet- I always be with you..

Hey darlings, ugye néztétek a TVD? :D Mi átkommentáltuk az egészet, igaz Cukorborsó? :D Nos a fejezet fent *_ * és talán még neked is fog tetszeni Sweety. ;) Na akkor én most elutazok egy hétre minimum, de most különben is Fanta jön 2vel és higgyétek el, hogy nem csak nálam pörögnek az események.  Ez egy hosszú fejezet, szóval remélem mindenki örül és boldogok lesztek egy darabig! :)
Xx.DevCres
P.S.: I WANT Stefan!! ♥♥♥ (igen, muszáj volt xD)


-Stefan, várj!-szóltam hirtelen. Abbahagyta testem simogatást, s ezzel együtt a csókunk is megszakadt.
- Nem akarod?
- Dehogynem! Ez egy hülye kérdés.
- Akkor?-kérdezte, miközben apró csókot lehet a kulcscsontomra.
- Védekezzünk.-nyögtem, s remegő kezekkel matattam a táskámért az ágyon. Stefan egy pillanat alatt eltűnt, majd visszatért hozzám.
- Durex jó?
- Tökéletes.-mosolyodtam el. Ez után folytattuk, amit elkezdtünk. Stefan őrjítően sexi.-gondoltam, miközben végigsimítottam testén. Mindketten gyorsan mozogtunk. Testünk vad és szenvedélyes táncot lejtett, s végül együtt értük el az extázist. A fantasztikus nem volt rá jó szó. Hiába feküdtem már le jó pár fiúval, mégis.. ezt felülmúlni nem lehet. Kifárasztottak a nap eseményei,s engem gyorsan elnyomott az álom. Reggel, mikor kinyitottam a szemem, Ő ott volt mellettem, s ez boldoggá tett. Nehezen hiszem el, hogy ez a férfi az enyém. Nem is tudom.. talán arra számítottam, hogyha felkelek már nem lesz mellettem. De ott volt és most is itt van mellettem.
- Hogy aludtál?-kérdezte. Ébren van? Csodálkoztam. Pedig azt hittem alszik. Ahogy belenéztem szemébe, elmosolyodtam.
- Remekül!- csókoltam meg- És te?
- Fantasztikusan!-ajkát rátapasztotta az enyémre, s bevallom nem is zavart ez a kis némaság. De sajnos minden jó dolog egyszer véget ér. Ugyanis van egy kiábrándító tény, miszerint ember vagyok és az embereknek sajnos levegőt is kell venniük..
- Min gondolkodsz annyira?- kérdezte, miközben ajkát végighúzta nyakamon.
- Csak..-mit kéne mondanom?- azon..-mi van, ha leszól érte vagy valami?- én csak.. Ekkor Stefan rám nézett. A szemei teli voltak kíváncsisággal.
- Nem harapok.. Nyugodtan elmondhatod. -mondta, s egy kacér mosoly jelent meg az arcán, amibe a térdeim beleremegtek.
- Nem harapsz?!?-kérdeztem felháborodva, de a szemem mosolygott.- Kettőnk közül ki is a vámpír?
- Jó meglátás.-mosolyodott el ismét. Közelebb húzott magához, s gyengéden ajkamhoz érintette ajkát. A szívem üteme vad ritmusba váltott. Gondolataim e közben furcsa vágányra terelődtek.. Hogy lehetne ezt a csókot leírni a legjobban? Olyan, mint a drog. Ha egyszer rászoksz, nehéz vele leállni. De ez elcsépelt filmszöveg "a véred olyan nekem mint a drog" bla bla és a többi. De ott viszont nem én fogalmaztam meg, szóval ez így Stefanra nézve, tökéletesen. Már ép kezdtünk volna belemelegedni a tegnap este folytatásába, mikor a csengő váratlanul megszólalt és folyamatosan szólt.. és szólt.. és szólt. Komolyan azt hittem, hogy a végén sohase áll le. Stef adott egy inget, hogy a fehérneműm felé vegyem.. sok ruhám nem maradt az este után. Ó ez az este.. Stefan leszaladt a lépcsőn, hogy kinyissa az ajtót, bár jóformán én ebből semmit se láttam.Ő már fel volt öltözve. Utána mentem, de a lépcső alján megálltam. Ahogy kinyitotta az ajtót, megláttam Christ. Basszus! Mi a fenétkeres itt?!-gondoiltam rögtön.
-Noah itt van?-kérdezte kimérten, de inkább kijelentésnek tűnt, mikor találkozott a tekintetünk. Szemével végigmérte hiányos öltözékem. Hirtelen túl kevésnek éreztem a rajtam lévő inget. Olyan volt, mintha átlátna a ruhán.. Stefan rá morgott Chris-re, amitől a figyelme ismét rá terelődött. A két fiú egymást nézte. Mindketten nyugodtnak tűntek, de a feszültség köztük tapintható volt.
- Chris!-teremtem mellettük, még mielőtt történhetett volna bármi is.- Stefan.-néztem ekkor az említettre.- Beszélek vele.
A szemében láttam, hogy ellenzi, de bólintott. Nem akartam az utcán egy szál ingben flangálni, így inkább átmentünk egy másik szobába. Tudtam, hogy Stefan azt akarja, hogy biztonságban legyek, de kell egy kis magán szvéra, így fogtam és becsuktam az ajtót. Chris lezserül nekidölt a falnak, szemével a padlót fikszírozta, mintha vaalami érdekes lenne rajta, s úgy tett, mintha semmi se érdekelné.
- Mit szeretnél Noah?-kérezte, fejét felemelte, s a szemembe nézett.
- Én mit szeretnék? Te mit szeretnél? Miért vagy itt?-tettem fel a kérdéseket.
- Szerinred? Vagy azt akarod, hogy isételjem magam?-kérdezett vissza. Gyönyörű kék szemében láttam, hogy élvezi a rögtönzött játékot. De teljes mértékben igaza volt, Már egyszer megmindta.Engem keres.
- És miért?
- Gyere velem és majd megtudod.
- Legalább azt áruld el, hogy ki keres!-mondtam immár kissé idegesen.
- James.
- James? Az kicsoda? - senkit sem ismertem, akit így hívnának. Chris nem válaszolt. Minden esetre nagyon fontos ember lehet, ha egy vámpírvadászt küld értem.. Ha viszont már a vámpíroknál tartunk, akkor.. – Te azt tudtad, hogy Tyler Lockwood vérvarkas?
- Őket nehezebb felfedezni, mint a vámpírokat.. De ha egy vadász elég ideig figyeli, akkor könnyedén rájöhet.-magyrázta.
- Szóval tudtad, hogy egy vérfarkassal járok és mégse figyelmeztettél?
- Mond csak Noah, mit értem volna el vele? Megmondtam, hogy vigyázz Stefan-nal, mert vámpír, erre te az első adandó alkalommal nála kötsz ki éjszakára!-a végén már lehullott arcáról a nyugalom. Amit mond az jogos, de, hogy jön ő ehhez? Ez felért egy le kurvázással.
- Mond csak, mit képzelsz te rólam?
- Miért? Talán kéne valamit? Mindegy. Jössz vagy maradsz? - tette fel a kérdést. Ezek után, még kérdés?
- Maradok. - mondtam, s karba-font kezeimmel nyomatékosítottam a döntésem.
- Rendben, ahogy akarod. - megvonta a vállát- A te döntésed.- s egyszerűen faképnél hagyott. Stefan becsukta a nyitva maradt ajtót Chris után, majd oda sétált mellém.
- Minden rendben?-aggódó tekintetével végigpásztázta arcom. Nagyot sóhajtottam.
- Nem. Összevesztem tegnap Lynny-vel, most meg beállít Chris, hogy egy James nevű férfi találkozni akar velem..
- Igaz, hülye kérdés. Sajnálom.-ölelt át. Ez jól esett és kissé megnyugtatott. Mégis furdalta az oldalam, mit is akarhatott az a valaki, ha már egy vámpírvadászt választ taxisnak.. A telefonom ekkor megszólalt. Elhúzódtam Stefantól, elvettem a kis készüléket az asztalról -ahol tegnap hagytam- és ránéztem a képernyőjére. A kijelzőn lévő számot nem ismertem.
- Halo?-szóltam bele, majd meghallottam Evelyn apjának hangját.
- Paul Drawing vagyok, Evelyn apja. Noah, te vagy az? - A szokásos magabiztos hangja most kissé rekedtnek és keserűnek tűnt. Mi történhetett, ami kiborította ezt az embert?
- Igen. Mi történt?-tértem azonnal a lényegre.
- Eve eltűnt.
Olyan volt, mintha a levegő egyszerre fagyott volna meg körülöttem és a vonal túlsó végén. Nem tudom, hogy percekig, vagy talán csak másodpercekig.. de számomra hosszúnak tűnt a néma csendben töltött idő.
- Ez.. ezt hogy érti?-kérdeztem végül.
- Kiengedték a kórházból. Saját felelősségére, mivel minden sérülése érthetetlen módon begyógyult. Nem jött haza és ezek szerint veled sincs.
- Nem.. nincs.. mi.. mi tegnap összevesztünk. Azóta nem is beszéltünk.
- Értem.-mintha a hangja egyre gondterheltebbé vált volna.- Azért.. ha beszélnél vele..
- Azonnal szólok!-vágtam a szavába.
- Rendben, köszönöm. Szia.-mondta és a vonal megszakadt.
Te jó ég! Mi van, ha Kaherine és Elena rabolta el? Vagy ami még ennél is rosszabb, megölték őt? Vagy akár Bailey.. Istenem..
- Lynny..-suttogtam hangok nélkül.
Stef karjai szorosan körém fonódtak ismét, mint valami pajzs. A közelsége jót tett, de amit éreztem még mindig elviselhetetlen volt. Ha Lynny meghalt.. nem, nem szabad ilyenekre gondolnom. Nézzük a dolgokat pozitívan.. lehet hogy csak nem akart rögtön haza menni. Igen, biztos így van és hamarosan otthon lesz. Legalábbis nagyon remélem.
- Szerinted hol lehet? -kérdeztem teljesen kétségbeesve.
- Fogalmam sincs.
Igazán megnyugtató a válasza.. Eltűnt. Hová mehetett?-gondolkodtam.
- Stefan, haza vinnél, ha megkérlek?
- Persze. - mondta, s máris indultunk a kocsijához. Mikor megérkeztünk a házunkhoz, egy búcsúcsókkal elváltunk egymástól, majd ő tovább is hajtott. Azt mondta, dolga van.
Úgy léptem be a házba, mint egy zombi.
- Noah!-lépett mellém rögtön anyám.- Merre jártál és mi ez rajtad?-mutatott a kölcsön kért ruhadarabra.
- Egy ing.-válaszoltam a második kérdésre, majd elindultam a lépcső felé. Apám a lépcső tetején állva tette fel a kérdését.
- Merre járt a kisasszony?
- Miért? Mi történt, hogy végre felfogtátok van egy lányotok is? Tán csodát láttatok ma reggel? Kicsit elkéstetek ezzel, nem gondolod? - törtek belőlem ki az eddig mélyen elrejtett kérdéseim.
- Noah Fell..-kezdte az apám, hivatalos beszédmondó hangján..
- Nem érdekel! Evelyn eltűnt és ki tudja mi van vele?! Jobb dolgom is van annál, minthogy veletek veszekedjek!-mondtam és elindultam tovább felfelé. Apám azonban megállított.
- Christian azt mondta, sok időt töltesz Stefan Salvatore-val. Ez igaz?
- Eddig nem érdekelt titeket kivel járok; most miért?-emeltem fel szemöldököm, s karba font kézzel álltam apámmal szemben. Nem válaszolt.- Ha már válaszolni egyikőtök se akar, akkor engedjetek végre a szobámba.-apám végre elállt az útból, elindultam, de az ajtónál vissza fordultam.- Tudjátok mit? Inkább menyetek vissza a nagyon titkos Tanácsotokba és hagyjatok engem békén!-mondtam, s becsaptam magam mögött az ajtót. A biztonság kedvéért kulcsra zártam, hátha be akarnának jönni.. Elmentem a fürdőmbe és beszálltam a zuhany alá. A víz kissé letisztította a gondolataimat. Miután végeztem, visszamentem a szobámba, kikaptam a szekrényből pár ruhát, majd felvettem. Ekkor kopogtattak az ajtómon.
- Noah, vendégeid érkezett.-hallottam meg anyám hangját. Ki kereshet?
- És ki az?-kérdeztem, mikor kinyitottam az ajtót.
- Elena Gilbert és az unokatestvére Katherine Pierce.-válaszolt anyám.- Igazán kedves lányok, miért nem beszéltél róluk?-tudakolta. Nem lehet megigézve, mert vasfű van a vérében.. de mégis bedőlt nekik.. Kedves lányok? Egy fenét!
- Most hol vannak?-kérdeztem háta mögé bámulva. Ott nem volt senki.
- A konyhában. Beszélgetnek apáddal.-mondta anyám és az egész olyan volt, mintha nem is az előbb veszekedtem volna velük. Azonnal leszaladtam a lépcsőn és a konyhában megláttam a két Elenát. Vagyis csak az egyiket, mert gondolom a másik Katherine. Mindketten elmosolyodtak, ahogy megláttak. Az egyik közelebb lépett hozzám, én automatikusan hátrébb léptem. De az nem hagyta, villám gyorsan elém lépett és átölelt. Ettől a hideg futkosott a hátamon. A lány talán Elena lehetett, mivel az ő haja mindig is egyenes volt.
- Most már nem menekülsz előlünk Noah. Szabad bejárásunk van a házatokba. Bármikor végezhetünk az egész családoddal. Ez jár annak drágám, aki lenyúlja a pasimat.-súgta a fülembe. Biztos, hogy Elena. Ez után elengedett és vissza állt a hasonmása mellé.
- Mi még nem találkoztunk Noah.-lépett előrébb a másik.- Az én nevem Katherine. Biztos vagyok abban, hogy jól érezzük majd magunkat.-mondta. Persze.. és ki? Ő meg Elena, miközben megölnek?
- Szuper..-sóhajtottam.
- Mi megyünk is.-mondta apám.
- Hová?!?-néztem szüleimre. Ez a minimondat egy sikításnak is elmegy.
- Gyűlésre; Carol-nak van egy pár jó javaslata.-mondta anyám. Basszus! Ezek ott beszélnek a vámpírokról, mikor itt van két vámpír ribanc, aki meg akar ölni? Legalábbis gondolom..
- És ők?-néztem jelentőségteljesen a két lányra.
- Hozzád jöttek.-válaszolt apám.- Ne légy faragatlan a vendégeiddel.
- Jaj apu, tudod, hogy soha se lennék az, velük meg pláne nem..-mondtam mézesmázosan. Mi az, hogy ne legyek? Kitépnék a szívemet, erre én jó pofizzak velük? Ch..- Csak felhívom Chris-t, hogy akkor ne jöjjön, mert úgy volt, hogy elmegyünk.. az egyik környéki szomszédos városba.-hazudtam teljesen ártatlannak tűnő hangon.
- Rendben, hívd csak.-mondta apám,miközben az öltönyét kereste. Elena és Katherine folyamatosan figyelte minden lépésem. Elővettem a telefonom és tárcsáztam Stefant. Felvette, s nem hagytam, hogy beleszóljon, máris hadartam a szöveget.
- Bocsi, de a mai programot át kell tenni más korra. Elenáék átjöttek, úgyhogy nem megy. Most leteszem, szia.- kinyomtam, majd eltettem a zsebembe.
- Mi megyünk is.-mondta anyu- Mulassatok jól!
Itt hagytak a vámpírokkal.
- Mit csináljunk vele Ellie?-nézett Katherine az említettre.
- Én azt mondom intézzük el őt és utána folytassuk a barátnőjével.
- Ez jó ötlet.-mosolyodott el az Elena hasonmás, majd a nyakamnál fogva felemelt.- Mond csak Noah kit hívtál? Damont? Stefant?-kérdezte Katherine, miközben folytogatott. A tartalék levegőm már fogytában volt.- Oh, hogy nem tudsz beszélni? Milyen kár!
Elengedte a nyakam, s így a földre estem. Elena megfogta az egyik széket, felemelte, s kitörte az egyik lábát. A nyakam még mindig fájt, bár már Katherine nem szorította. Elena közeledett felém, én eközben folyamatosan hátrébb és hátrébb csúsztam. Le akar szúrni azzal a rögtönzött karóval.-futott át az agyamon.
- Tudod Noah, még talán jóban is lehettünk volna. Feltéve, ha nem nyúlod le a pasimat.-mondta Elena.
- Ez igaz.. -mondta Kath gondolkodva- De kifelejtetted a VFM-et. Hisz ez a másik ok, amiért el kell őket tüntetnünk.
Mi lehet az a VFM?-egyéb gondolkodásra nem volt időm, hisz Elena karója sebesen közeledett felém. Végem van. Meghalok.-gondoltam. Lehunytam a szemem. Így vártam a halálom. De a várt fájdalom nem következett be. Kinyitottam a szemem, viszont valaki előttem állt, így nem láthattam mi történik. Csak azt tudtam, hogy harcolnak. Még közelebb húzódtam a falhoz. Valaki belépett a házba.
- Hello Stefan.- szólalt meg az egyik hasonmás.
- Katherine.-mondta Stefan. A lány elindult felé, Stefan egy gyors mozdulattal lefogta.
- Hmm.. szép próbálkozás.- dorombolta Katherine.- Erősebb vagy és szexibb, de azt elfelejtetted, hogy bizony már jó ideje vagyok a földön.- mosolyodott el, s egyszerűen kiszabadította magát.
- Kath.-szólt ekkor Elena az ajtóból. Chris is itt volt. Ő szedte le akkor rólam Elenát? Valami nyílpuska szerűséggel megcélozta a vámpír lányt, de az elkapta a nyíl helyett használt karót.
- Szép.. nem gondoltam volna, hogy rám támadsz Chris..-mondta kissé szomorkásan. Majd ugrott. Meg akarta ölni. Katherine leállította.
- Elena, gyere. Van más dolgunk is és most már.. bármikor visszajöhetünk.-mondta Katherine, majd Elenával együtt eltűntek. Én még mindig a földön ültem. Az előbbitől kissé sokkosan, de próbáltam összeszedni magam. Chris felsegített a földről. De miért nem Damon jött? Neki több esélye lett volna a lányokkal szemben, mint Chris-nek, hisz ő csak egy ember. Eve! Oda akarnak menni! De ő nincs otthon, különben már hívott volna az apja. És Damon sincs itt. Mi van, ha együtt mentek el? Bár képtelennek tűnik, mégis..
- Stefan, ideadnád a telefonod?-kérdeztem. Az arcán kíváncsiság látszott. Szerintem azt várta, hogy mondok valamit a támadással kapcsolatban, de nem. Beszélnem kell Damon-nel! Kezembe nyomta a készülékét. A telefonkönyvben azonnal megtaláltam a nevét.
- Mit akarsz Stefan?- vette fel második csengetésre. A hangja nyugodt volt, de hallatszott rajta, hogy nem csak egy pohár whisky van benne. - Ép nem érek rá veled vitatkozni arról, milyen a mókusvér diéta! Már ezerszer megmondtam, szóval igazán feladhatnád! Nos? Mit gondolsz?
 - Meggondolhatnád magad..-jegyeztem meg suttogva, a hangom még nem volt az igazi.
- Oh, Noah...-meglepettnek tűnt. Tényleg nem rám számított. - Mond, miért keresel.
- Hol van Lynny?
- New York-ban.
- Mit keres ott?
- Miért érdekel? Hagytad, hogy leszúrják.
- A legjobb barátnőm és különben is akkor veled volt!
- Nekem viszont azt mondta, már látni sem akar.
- Csak add neki oda a telefont. Hallani akarom a hangját, tudni, hogy jól van. Kérlek.-alig tudtam értelmesen beszélni. A torkom még mindig fájt.
- Mi történt?-kérdezte. Stefan a kezét nyújtotta a telefonért. Sóhajtottam.
- Stefan akarja elmagyarázni.-mondtam, s átadtam neki a telefont.
- Katherine és Elena bejutott Noah-ékhoz. Így feltételezhetjük, hogy Evelynékhez is befognak. -Damon itt mondhatott valamit.- Csak vigyázz Evelynre, amíg vele vagy.- Stefan ekkor rám nézett.- Engedd, had beszéljen vele.- Damon... Rendben.
Stefan letette a kagylót, majd rám nézett és azt mondta.
- Ő jól van, nyugodj meg.
- Nekem most mennem kell. - mondta Chris, mellém lépett és végigsimított az arcomon. - Örülök, hogy nem esett komolyabb bajod. - Tovább indult az ajtóhoz és elment. Stefan mellém lépett, s magához vont.
- Ma már nem jönnek vissza. - súgta fülembe. - Nyugodj meg. Nem hagyom, hogy még egyszer hozzád érjenek. Örökké melletted leszek.
Szemei nyugalmat sugároztak. Bár nem hatott rám a manipulálással, mégis megnyugodtam, ahogy a szemébe néztem. De hiába nyugodtam meg. Ott van az a sok megválaszolatlan kérdés.. és csak egy közülük, hogy mi is az a VFM.