2.fejezet - New chapter in my life

Sziasztok mindenki! Nem akartam sokat késlekedni a fejezettel, így máris hoztam! Köszön szépen a 27 rendszeres olvasót és az előző fejezethez érkezett komikat! :) Jó olvasást! Xoxo Devonne

Egész éjszaka forgolódtam. Mondjuk volt egy álmom, de közben ébren voltam és a legkisebb zajokat is tökéletesen hallottam. Úgy nagyjából hét óra környékén meguntam a forgolódást és elkezdtem készülődni a suliba. Negyed órával később, mikor lementem reggelizni, Chris ült az asztalnál; egészen pontosan az én helyemen.. Elég gonoszul néztem rá, ő meg kitolta nekem a mellette lévő széket. A konyha olyan csendes volt..
- Hol vannak a szüleim?-néztem rá kérdőn.
- Sürgős tanács... -Chris félbe hagyta a mondatot. Felemeltem egyik szemöldököm és kérdőn néztem rá.- Dolguk volt.
- Mégis mi? Több időt fordítanak arra a hülye tanácsra, mint a saját lányukra! Tudom, nincs okom panaszkodni, mert jó életem van; de néha igazán lehetnének a szüleim, akik reggelente nem tűnnek el valami "fontos és titkos" ügy érdekében!-mondtam dühösen. Persze, ezt az egész kirohanásomat foghatnám az alváshiányra, de nem..
- Noah, kérlek..
- Nem Chris! Elegem van! Mindenből annyira elegem van! Mikor mondják már el végre hogy mi folyik ott? Jogom van tudni!-mondtam dühösen, majd felkaptam a táskám. Chris rosszallóan nézett rám, de nem érdekelt a véleménye. Ő sem mond semmit, arról a rohadt tanácsról, holott ő is tagja! Többek között épp ezért vigyáz rám ő..
- Legalább egyél valamit.-kért, én meg csak egyszerűen megráztam a fejem. Kinéztem az ablakon és eszembe jutott Ev. A suliban nem igazán volt egy olyan lány se, akivel jól kijöttem volna, mivel Elena kisasszony elérte, hogy mindenki őt istenítse.. Komolyan mondom az a csaj, kész agyrém! Nem értem Stefan, hogy képes elviselni. Ó Stefan.. Na, Noah elég az ábrándozásból, vissza Evelynhez! Kíváncsi vagyok mit szólna, ha suli előtt beugranék hozzá..

- Chris, ha kérhetlek, akkor ne gyere utánam, oké? Át akarok menni Evelynékhez.-mondtam neki, ő pedig bólintott. Azonnal elindultam a szomszédba, közben végig éreztem magamon "őrző-védő bébicsőszöm" tekintetét. Becsengettem hozzájuk, majd vártam hogy ajtót nyissanak.

- Szia Ev! – köszöntem mosolyogva, mikor ajtót nyitott. Nem igazán lepődött meg, hogy lát, de igazán örült nekem.
- Szia Noah. – köszönt és beinvitált a házba. – Gyere… bemutatlak Mr. és Mrs. Terrorbóbortnak. – erre megforgattam szemeimet, ő pedig nagyot nevetett ezen.
- Rendben. – egyezettem bele, és mentem utána.
- Anya, apa. – fordult szülei felé. – Bemutatom nektek az osztálytársamat, Noah Fell-t.

- Oh! Az a Noah? Eve mesélt rólad egy keveset! – állt fel édesanyja azonnal, s a kezét nyújtotta – Nora vagyok.
- Én pedig Noah! – mosolyogtam rá kedvesen.
- Ő pedig a férjem, Paul. – intett az éppen reggeliző férfira, aki csak biccentett. – Nem szereti, ha magázzák. – súgta meg Nora, mire én csak mindent tudóan néztem rá. Ev felajánlotta, hogy elvisz suliba, amit persze azonnal elfogadtam. Mégis mikor ülhet valaki, itt Mystic Falls-ban, egy Ferrariban?

- Mr. és Mrs. Terrorhóbort, Evelyn? – nevettem, mikor már a piros Ferrariában ültünk. Belülről is épp olyan lenyűgöző volt, mint ahogy kívülről, egyszerűen nem tudtam betelni a látványával. Egyszer szerzek magamnak egy ilyen kocsit, az biztos! Persze, a drága őrző-védőm kocsija folyton ott volt a nyomunkban, ami Evelynnek se tetszett igazán. Szerintem Chris egy kicsit túlzásba viszi a feladatát..
- Igen. – nevetett – Tudnak terrorosan viselkedni, ha valami fontos dologról van szó.

- Azt elhiszem. Az enyémek is, komoly ügyekben, igen drasztikus módszerekkel akarják megoldani a dolgokat. – mondtam kissé elgondolkozva, ő pedig rám kacsintott. Már az első pillanattól kezdve kedveltem ezt a lányt. Minden bizonnyal nagyon jóban leszünk továbbra is! – Úristen. – suttogtam, mikor észrevettem, hová is parkolt újdonsült barátnőm. Pontosan Stefan Salvatore kocsija mellé. Mikor megláttam az előbb említettet, még a lélegzetem is elállt. A szemét teljesen eltakarta a sötét napszemüveg, olyan volt, mintha egy álarcot viselne. Jól megnéztem magamnak, persze csak a kocsiból ülve. Egy kopott farmer, egy szűk póló és egy szokatlan szabású bőrkabát volt rajta. Stefan tekintete felénk vándorolt és én éreztem, amint arcom paradicsom színűre vált. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és így megláttam Eve hatalmas vigyorát. Kiszálltunk a kocsiból, barátnőm pedig rögtön szóba elegyedett, a mellette álló fiúval.

- Szép kocsi! – jegyezte meg miközben végignézte a BMW-t. Én közben Eve mellé sétáltam.
- Kösz! – mosolygott rá Stefan.
- Evelyn Darwing vagyok, őt meg gondolom, nem kell bemutatnom neked! – mutatott felém. Komolyan ezt most miért kellet? Ezért még elszámolunk! Néztem rá dühösen.
- Stefan Salvatore! – biccentett kimérten a fiú.

- Találkozunk történelmen, galambom. – vigyorodott el huncutul, majd elindult a suli bejárata felé. Kétségbeesve néztem utána. Hogy hagyhatott itt? Most mit csináljak? Stefanra néztem, aki látszólag ugyan olyan helyzetben volt mint én. Ami azonban nagyon érdekes volt, hogy a "királylány" most nem volt vele.
- Elenát merre hagytad?-kérdeztem és megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, bár nem igazán ment.
- Ma.. nem jön suliba.-válaszolt, bár a hangjában volt valami igazán szokatlan, amit nem értettem.- Mesélj valamit magadról.-kérte. Stefan Salvatore arra kért, hogy meséljek magamról? Hűha..
- Mit szeretnél tudni rólam?-kérdeztem immáron mosolyogva.

- Mindent. -villantott felém egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem azonnal gyorsabb ütemre kapcsolt. Hanyagul nekitámaszkodott a kocsijának. Úristen, ez a srác észvesztően szexi; legszívesebben azonnal rávetném magam. Meséltem neki magamról, Ő pedig mesélt nekem egy kicsit magáról, mikor már kicsit frusztrált, hogy folyamatosan csak én beszélek. Bár ahogy láttam, őt ezt cseppet sem zavarta és úgy tűnt tényleg érdekli, amit mondok. Azt mondjuk nem mondtam meg, hogy a szüleim a Tanács tagjai, hisz az ő családja is az alapító családokhoz tartozik, bizonyára tud erről. Számot cseréltünk Stefannal, majd mentünk órára, ami véletlenül pontosan ugyan az volt mindkettőnknek. Leültem Ev mellé, Ő meg egy srác mellé, akit úgy hiszem Bobnak hívnak. Ev csak mindent tudón rám mosolygott, majd a tekintetét a tanár felé fordította. Mi Stefannal egész órán SMS-eztünk. Amolyan kérdez felelek féle volt. Lehet, hogy mégse kap Ev akkora fejmosást.. Mikor megérkezett Stefan következő üzenete Ev elkuncogta magát, mire én felnéztem és úgy láttam a tanáron, hogy nem tetszett neki hogy barátnőm "nevetgél" miközben ő a második világháború borzalmairól mesél nekünk. Legalábbis, úgy gondolom, hogy erről beszélt eddig, bár nem igazán figyeltem mit mond.

- Mikor fejeződött be a második világháború, Ms Darwing? – kérdezte barátnőmtől, lesajnálóan. Persze, mintha csak ő tudna válaszolni egy történelemmel kapcsolatos kérdésre.. Ch.. A tanár pár lépést közelebb sétált a padunkhoz, én közben megnyitottam az üzenetet.
"Van kedved iskola után eljönni a Grillbe?"-írta. Édes Istenem! Még szép, hogy van! A tanár azonban még közelebb sétált a padunkhoz, ezért jobbnak láttam inkább eltenni a mobilom.
- 1945-ben, uram. – válaszolta Ev. – Egyéb kérdés? – vetette oda flegmán. Na, ezt nem kellett volna.

- Igen. Van. Tudja hol van az igazgatói iroda?-a tanár elég ideges volt, láttam, ahogy kiduzzadnak az erei, eléggé visszataszító látvány volt. Barátnőm bólintott, a tanár meg folytatta.- Remek, akkor maga és a barátnője máris indulhatnak!- Evelynre néztem, aki egyszerűen csak fel állt; követtem a példáját, majd együtt kimentünk a teremből.
- Csukják be az ajtót maguk után!-szólt utánunk a tanár, én meg egyszerűen berúgtam azt. Egészen szórakoztatott a viselkedése, mondjuk még sohase láttam ennyire kiborulni, de igazán üdítő látvány volt. Ev rám nézett, s elnevettük magunkat.
- Hogy haladtok Stefannal?-kérdezte, én persze megint rák vörös lettem, majd eszembe jutott Stef utolsó üzenete, meg hogy még nem válaszoltam rá, ezért gyorsan megírtam neki a választ.
- Suli után elmegyünk a Grillbe.-mondtam
- Na ez már határozottan valami!-mondta vigyorogva, majd elindultunk az igazgatói iroda felé. Az igazgató titkárnője azt mondta még nincs bent úgyhogy várjuk meg. Na szép.. Noah Fellt- a "jó kislányt" az igazgatóhoz küldik. Kíváncsi vagyok, mi minden fog még történni velem.. velünk ebben az évben. Úgy érzem, hogy nem lesz olyan átlagos mint az eddigiek..