6.fejezet - Lehull a lepel

Sziasztok! Minden kommentet nagyon szépen köszönök. És nagyon remélem, hogy ehhez is kapok annyit, mint az előzőhöz. Hát lehet hogy némelyik résznél szeretni fogtok és némelyik résznél nem igazán.. de azért remélem mindenki nagyon boldog... egy bizonyos személy visszatérése miatt. :) Na, nem is húzom tovább az időt, főleg mert van aki ezt itt el se olvassa.. szóval jó olvasást és Demonkával gazdag álmokat éjszakára^^ xoxo Love ya! Devonne <3

Nem tudom meddig, de viszonylag sokáig feküdhettem úgy, hogy totál se kép se hang.. csak azt az egy biztosat tudom, hogy a lemenő nap fénye ébresztett. Nyöszörögve a szemeim elé emeltem a kezem, mert az erős fény vakítóan hatott rám. Egy kéz azonban megfogta a csuklómat és finoman levette a szememről. A szemeim azonnal kipattantak és rájöttem, hogy a szoba, ahol vagyok, nem ismerős számomra. Még soha életemben nem láttam. Ijedten ültem fel és néztem körbe.. egy valami azonban nem stimmelt.. Balra fordítottam a fejem és megláttam Stefant. STEFANT!! Stefan.. nem ő nem.. ő nincs itt.. nem.. de.. de nem.. de hát itt van.. de nem, mert azt mondta majd csak pár nap múlva.. de ő, ő.. vagy az is lehet hogy csak egyszerűen álmodok.. Vissza dőltem az ágyra, Stefan végig figyelte mit csinálok. Felé fordultam, majd megszólaltam.
- Stefan?-a hangom csak suttogás volt, ő lágyan elmosolyodott, miközben kisöpört egy tincset az arcomból.- Milyen álom az, ahol meg sem szólalsz?
- Nem álmodsz Noah.-simított végig arcomon, amitől úgy éreztem, a vérem százszorta gyorsabban száguld az ereimben. Kinyújtottam a kezem és könnyedén végigsimítottam tökéletes bőrén.
- És ez mennyire biztos?-néztem rá kérdőn, mire féloldalasan elmosolyodott. Szóval akkor tényleg nem álmodok.. - Meddig aludtam?
- Két teljes napig, már azt hittem valami baj van veled..-viccelődött a végén. Két napot átaludtam? Te jó ég!
- Hol vagyok?-tettem fel a következő kérdést.
- A Salvatore vendégházban. -válaszolt könnyedén; furán nézhettem rá, mert ismét megszólalt.- Nem hiszem, hogy a szüleid örültek volna neki, ha hazafuvarozom a részeg lányukat.
- Nem voltam részeg csak..-kezdtem magyarázkodni, de eszembe jutott valami fontos.- Tyler leitatott és rám mászott.. aztán valaki megmentett.. és te hoztál haza.. -egy mosoly jelent meg az arcán, mikor azt mondtam "haza"- Tudod lehet, hogy kicsit hülye kérdés lesz, de mi történt az után, hogy elájultam?- az arca kissé megváltozott.
- Elhoztalak ide, hogy kipihend magadat.
- Te voltál az, aki..
- Igen..-suttogta. A szemeim kikerekedtek. Stefan egyszerűen egy fához vágta Tylert..-gondoltam rémülten, de ezt a gondolatot elnyomta egy másik, amelyik folyamatosan azt kiabálta: STEFAN VISSZAJÖTT!!!
- Mégis hogyan?-kérdeztem. Szemeit lesütötte, nyilvánvalóan azon gondolkodott, hogy mondja meg nekem. - Miről van szó?-emeltem fel fejét, hogy szemünk egy vonalban legyen. Szemében szomorúságot, félelmet és még valamit láttam..
- Ezt nem mondhatom el Noah.. nem lehet..-suttogta. Közelebb húzódtam hozzá.
- Kérlek Stefan..-suttogtam; rám nézett, majd ismét megérintette az arcomat. - Elég nekem az, hogy a szüleim titkolóznak előttem, legalább te ne tedd. Kérlek mond meg.-néztem rá kérlelő szemekkel.
- Noah..-kezdett bele a tiltakozásba, de én nem hagytam neki.
- Kérlek.-sóhajtott egyet, én pedig ebből tudtam, hogy győztem.
- Jó.-mondta, miközben felállt, majd felsegített az ágyról. De ahogy felálltam, megszédültem és el is estem volna, ha nem kap el. - Jól vagy?-kérdezte, a hangja teli volt féltéssel.
- Igen, persze, csak egy kicsit megszédültem és nagyon fáj a fejem..-mondtam miközben az említett testrészemet fogtam.
- Hozok egy aszpirint.-mondta és már el is tűnt. Néhány röpke pillanat múlva azonban megjelent kezében egy pohár vízzel és egy darab aszpirinnel. Átnyújtotta nekem, én pedig azonnal bevettem és ittam rá egy korty vizet.
- Köszi.-mondtam egy mosoly kíséretében. A kezét felém nyújtotta, én megfogtam és elindultunk, de valahogy rögtön a második lépés után meginogtam. Stefan rám nézett, majd egyszerűen a karjaiba vett és így sétált le velem a lépcsőn. Folyamatosan rettegtem, hisz mi van, ha mind ketten leesünk? Te jó ég! De nem tiltakoztam az ellen, hogy levigyen, hisz az biztos, hogy más különben legurultam volna a lépcsőn.. Mikor leértünk, letett a bőrkanapéra, majd a kandallóhoz sétált és ott egy dobozból előhalászott egy kis áttetsző tasakot, amiben egy számomra ismerős növény volt.
- Ilyen növényt már láttam.-mondtam, mikor mellém ült. Stefan gondosan ügyelt arra, hogy ne érjen a növényhez.
- Sejtettem. Ezért kellett elmennem. Ezt a növényt úgy hívják, hogy vasfű.. más néven verbéna..-magyarázta.
- Ez egyfajta gyógynövény nem? Mármint, anyu minden reggel ilyen teát főz és azt mondja folyamatosan, hogy igyam meg, mert jót tesz  a szervezetemnek. Ó és van ilyen növény az egyik nyakláncomban is, ami.. ami otthon van.-mondtam, mert eszembe jutott, hogy Eve azt mondta vegyem le, mert az nem megy a ruháimhoz.. Tényleg vele mi van?
- Nem igazán..-mondta Stefan, ezzel elérte, hogy ismét csak rá figyeljek.- A verbéna arra szolgál, hogy a vámpírok ne tudják irányítani az embereket. Legyengíti őket. Mi jut eszedbe, ha azt mondom: 1864 Mystic Falls?
- Vámpírok, vérfarkasok.. a város alapítása..-soroltam, ami hirtelen eszembe jutott; Stefan arca rezzenéstelen lett a továbbiakban; fura, hogy a "vámpírok" volt az első. Kérdéses, hogy egyáltalán lélegzett-e..- Várjunk csak.. te azt mondtad Tyler-re, hogy "kutya", ezek szerint te hiszel a legendákban?-ajka keserű mosolyra húzódott.
- Hiszek, mivel én is a része vagyok.-mondta és arra várt, hogy rájöjjek miről is beszél. Szóval akkor gondolkodjunk egy kicsit.. 1864? Volt egy testvérpár, akiket megjegyeztem magamnak. Jó testvérek voltak, míg egy lány ketté nem választotta őket. Onnantól kezdve már nem tudták hol a határ és szerelmükért cserébe képesek lettek volna megölni egymást. És így is lett. Mind a ketten meghaltak, de a lány holt teste máig nem került elő.. a fiúké pedig eltűnt. Nagyon szép történet, de sajnos tragikus véget ér.. épp mint a Rómeó és Júlia. Basszus.. miért mindig itt lyukadok ki? Ó.. de nem is ez a lényeg.. hanem a testvérpár neve.. azt hiszem a családnevük Salvatore volt. Azt hiszem a nevüket is olvastam a város alapításáról szóló papírok közt, még régebben. Szorgosan kutattam agyamban az információ után. Mikor ráakadtam, levegőt is alig mertem venni. A testvéreket úgy hívták.. Stefan és Damon..
- Ugyan az a nevetek, a testvéreddel, mint egy másik testvérpárnak a családi történetetekből.-mondtam hirtelen.
- Az nem egy másik testvérpár. Mi.. mi ugyan az a testvérpár vagyunk.
- Nem.. az nem lehet. Hiszen akkor már..-fejben gyorsan kiszámoltam: 165, nem.. nem lehet ennyi idős..
- Százhatvanöt éves lennék? Annyi vagyok.-mondta. Nem ez kizárt.. mégis annyi minden egybe vág azzal, hogy ő.. nem nem lehet.. ő nem lehet.. vámpír.. nem Ő NEM LEHET AZ! Lehetetlen.. vámpírok nincsenek.. mégis Eve véres párnája.. Stefan ereje.. Chris pedig végig óvni akart tőle és a testvérétől.
- Akkor te..-suttogtam, a hangom néhol elcsuklott.- Te.. te egy..-nem bírtam rávenni magam, hogy kimondjam. Gyomrom görcsbe rándult, a félelemtől minden porcikám remegett.
- Mond ki Noah. Hallani akarom.-mondta nagyon halkan.
- Vámpír vagy.-mondtam ki végül, ő pedig bólintott, igazat adva nekem. Ha lehet, akkor még jobban féltem; mikor meg akart érinteni hátrébb húzódtam. Láttam rajta, mennyire fáj ez neki. Szenvedett és én ezt nem akartam. Lelkem egyik fele őt vigasztalta volna, míg a másik fele már egy másik háztömb felé szaladt volna. Így inkább ott maradtam vele. Ahogy teltek az órák, szép lassan megbarátkoztam a gondolattal, hogy Stefan egy vámpír. Közelebb húzódtam hozzá és megérintettem a kezét. Ő felnézett rám, láttam rajta, mennyire csodálkozik.
- Nem érdekel mi vagy.-mondtam, ki amit már az első pillanatban eldöntöttem.
- Pedig kellene, hogy érdekeljen.-a hangjában temérdek fájdalom volt - És tudod mivel táplálkozunk?-bólintottam.
- Vérrel.-suttogtam szinte némán, de meghallotta. - De ez engem nem érdekel..-mondtam volna tovább, de ismét közbe szólt.
- Gyilkos vagyok. És öltem már embert is.-mondta. Miért akarja annyira, hogy rettegjek tőle? Elég; nem hallgatom ezt tovább!-döntöttem el, majd szenvedéjesen megcsókoltam. Először meglepődött, majd visszacsókolt. Ebben a csókban több volt mint eddig bármelyikben.. ezzel a csókkal elmondtuk egymásnak mit érzünk valójában. Stefan közelebb húzott magához, majd gyengéden lefektetett a kanapéra. Gondosan ügyeltünk rá, hogy csókunk sehol se szakadjon meg. Végigsimítottam tökéletes felsőtestén, ő pedig megszakította a csókcsatánkat, csak egy röpke pillanatra, míg megszabadult a felsőmtől. Mikor már nem kaptunk elég levegőt, ajkaink elváltak egymástól. Ekkor Stefan a felsőtestemet borította be apró csókokkal.
- Stefan..-suttogtam vágyakozón, ő pedig ismét megcsókolt. Közben valahogy lekerült róla a póló, de nem tudom, hogy mikor vagy hogyan történhetett. Már csak azt vettem észre, hogy mesztelen felsőtestét simítom végig. Pár pillanat múlva, egy arrogáns hang vetett véget ennek az egésznek.
- No csak.. úgy látom a szerelmesek egymásra találtak.-mondta Damon. Stefan leszállt rólam, majd átnyújtotta a pólómat és gyorsan belebújtam.- Pedig miattam igazán nem kellett volna abbahagynotok. -arcán egy kaján mosly ült, majd odasétált az italpulthoz és töltött magának egy kis whiskyt. Iszik.. mindig csak iszik..
- Mond csak Damon, te állandóan iszol?-kéredztem nem igazán kedvesen, holott mivel vámpír, így talán kedvesebbnek kéne lennem hozzá..
- Nem Noah, nem. De mond csak, neked még nem tanította meg senki, hogy ne kérdezősködj annyit?-fordult felém, láttam az arcán hogy dühös.
- De; de nem engedem, hogy dróton rángassanak..-mondtam, majd eszembe jutott barátnőm- úgy mint ahogy az te tetted Eve-vel!- a kijelentésemre felkapta a fejét, majd azonnal előttem termett.
- Damon!-mondta Setfan, majd előttem termett és egy egyszerű mozdulattal arrébb dobta a bátyját. Mikor rá néztem az arca teljesen átalakult.. a szemei vérvörösek voltak és alatta a kék erek domborodtak ki. A szemfogai is megnyúltak. Így már tényleg olyan volt, mint egy vámpír.-gondoltam és minden sejtésem szerint Stefan is ugyan így néz most ki. Damon arcvonásai visszaváltoztak, Stefan pedig kissé lenyugodott.
- Nem ijedtél meg eléggé Noah.. csak nem megtudtad az igazságot? Hogy-hogy nem szaladtál már el?-lépett egyre közelebb hozzánk.
- Nem érdekel, hogy Stefan mi.-mondtam, egyenesen Damon szemébe nézve.
- Engem pedig nem érdekel kije vagy az öcsémnek, bármikor kettétéphetlek.-jegyezte meg gúnyosan.
- Damon!-Stefan hangja egyre fenyegetőbb volt.
- Nyugalom kisöcsém, csak vicceltem.- mosolyodott el, olyan rossz fiúsan. - Ha Noaht bántanám, azzal a tanács haragra gerjedne és onnantól viszlát Mystic Falls.
- A.. a tanács?-néztem kérdőn, mire Stefan megfordult és válaszolt nekem.
- Az egészet a vámpírok ellen hozták létre. Ők végig tudtak mindenről.-mondta. Nem hiszem el, hogy a szüleim is tudták.. mindenki tudta.. akkor bizonyára Chris is.. és Tyler is.. ő Lockwood.
- Tyler vérfarkas?-kérdeztem, a hangomból kihallatszott, hogy félek.
- Milyen okos kislány.-gúnyolódott Damon.- Igazán gondolkozhattál volna rajta, mielőtt egy olyan buliba mész, ahol a kedves exed egy vérfarkas és vélhetően le akar itatni.- rohadtul fájt, amit mondott, de teljes mértékben jogos volt.
- Mi van Eve-vel?-tetem fel azonnal a kérdést, amire már hosszú ideje próbálok rá jönni. A szobában hirtelen néma csend lett, amit csak a szívdobbanásaim zaja tört meg. Végül Stefan megszólalt..