5.fejezet - Buli Lockwood-éknál

Sziasztok! Itt van a fejezet!! És sajnálattal látom, hogy rohamosan csökken a kapott kommentek száma :S az elején még 8 volt, most meg örülök, ha kapok 5-öt... kérek szépen komikat, más különben Noah és Stefan bánja, aminek következtében lehet, hogy Evelyn és Damon is... szóval komikat please *.* Amúgy ez a fejezet akkor a lett!!^^ áá én imádtam megírni!! :D mondjuk az egyes szereplőket néhány helyen nem csíptem, de ez már csak ilyen. Nemsokára olvashatjátok a történetet Ev szemszögéből is, Fantám jóvoltából! :) xoxo Devonne

Nem sokkal az után, hogy elnyaltuk a fagyinkat, a városháza ajtaján kisétált Tyler Lockwood a szüleimmel együtt. Anyuék beültek a kocsijukba, észre se vettek minket. Tyler viszont kiszúrt és egy hatalmas mosollyal a képén felénk tartott. Mikor mellénk ért, a képén még mindig ott volt az a vigyor.

- Üdvüzlöm a hölgyeket.-hajolt meg előttünk.

- Mit akarsz Tyler?-kérdeztem kissé mogorván, de szerintem megérdemelte.

- Noah, Noah, Noah.. hát szabad így köszönteni egy kedves régi ismerőst?-kérdezte vigyorogva.

- Nem, de te nem vagy az. Még egyszer kérdem; mit akarsz? Talán hiányzok?-ajkam gonosz mosolya húzódott.

- Egy kicsit.. , de nem ezért jöttem. Tudod, amíg Christian távol van, én leszek melletted. Éjjel, nappal.

- Na azt már nem!-vágtam rá rögtön.

- Mi kifogásod van ellene szépségem?-lépett hozzám olyan közel, hogy a testünk összeért.

- Csak te.-mondtam, miközben ellöktem magamtól.

- Pedig a szüleid is beleegyeztek.-hirtelen felé fordultam. Hogy mit csináltak a szüleim?- Jól hallottad szépségem.- Hogy a jó büdös életbe mehettek ebbe bele; és még van képe itt tenni a szépet?Gondoltam, de eszembe jutott egy igen fontos tényező; Eve, aki eddig némán állt és nézte a jelenetet. Bocsánatkérően néztem rá, ő pedig megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs semmi baj.

- Tyler, ő itt a barátnőm, Evelyn Drawing. Ev, ő itt az exem, Tyler Lockwood.-mutattam kettejük között oda, meg vissza. Ty kezet nyújtott, barátnőm pedig elfogadta.

- Örülök, hogy megismerhettelek.-mondta nyájasan Ty. Én eközben a szemeimet forgattam.

- Szintúgy.-mondta Eve.- Biztos, hogy Noah szülei beleegyeztek? Tekintve a közös múltatokra.

- Mivel más nem volt, így kénytelenek voltak elfogadni.-válaszolt, miközben szemével barátnőm testét szemlélte. Ez Evenek is feltűnt, ajkait gonosz mosolyra húzta.

- Bocs Tyler, de nincs szükségem elunt játékszerekre, és te határozottan az vagy.-mondta barátnőm.

- Áú-húzta el a száját az előbb említett, majd ismét rám nézett.- Mit terveztél éjszakára?-kérdezte kajánul.

- Alvást, és te nem szerepelsz a terveim, vagy az álmaim közt.-válaszoltam. Tyler a szemeit forgatta.

- Te is tudod, hogy nem így gondoltam. Mit szólnátok egy bulihoz? A szüleim ma nem lesznek otthon és áthívtam pár havert. - láttam, hogy Eve szemei azonnal felcsillantak a buli hallatán. - Gondoltam lenne kedvetek egy kis bulizáshoz. - Ev könyörgő szemekkel nézett rám; sóhajtottam. Nem hiszem el hogy tényleg ezt mondom..

- Rendben. Ott leszünk.

- Nagyszerű!-mosolyodott el, immáron sokadjára- Nyolcra legyetek nálunk. Most mennem kell, de akkor hamarosan találkozunk.-kacsintott, majd az autója felé indult.

- Eve..

- Nem halsz bele egy buliba.-vágott a szavamba és ezzel teljesen elnémított. Hirtelen megszólalt a telefonja. A kijelzőre nézett, kifújta az addig benntartott levegőt, majd beleszólt.

- Haló?-a szemei hirtelen kikerekedtek, bizonyára nem számított arra, aki felhívta- Már van programom.-mondta fél másodperc után, ismét egy kis hallgatás, majd megint megszólalt- Tyler Lockwood meghívott Noaht és engem egy buliba, oda megyünk.- az a valaki, akivel beszélt mondott valamit, mire barátnőm rám nézett, majd hozzám szólt.- Noah mit szólnál ahhoz, ha lenne egy kísérőnk?-emelte fel szép ívű szemöldökét. Néhány röpke másodpercig töprengtem ezen.

- Attól függ. Ki lenne az?-mondtam végül. Ev az ajkába harapott, majd végül kibökte.

- Damon Salvatore.

- Oh.. hát persze..-suttogtam szinte hang nélkül.- Rendben, jöjjön!-egyeztem bele mosolyogva.

- Azt monda..-fordult vissza Ev a telefonhoz.- Igen. Jó, megmondom neki. Csáó Damon.-ezután eltette a mobilját és ismét rám nézett.- Azt monda, hogy nyolc körül ott fog várni ránk a házunk előtt.

- Rendben. Képzelem milyen lesz majd Tyler arca, ha meglátja, kivel megyünk.-mondtam egy gonosz mosollyal.

- Aha!-mosolygott Ev is.- Gyere, ha bulizni megyünk, akkor nézzünk is ki jól!-megragadta a kezem és húzni kezdett hazáig. Innen már nem volt olyan messze, csak egy kicsit.

- Gyalog akarsz hazáig menni?-néztem rá kérdőn.

- Őő.. nem.-mondta, miközben az utat fürkészte, majd arcán megjelent egy hamisítatlan mosoly.-Van, aki hazavisz.- Követtem tekintetét  és már rögtön tudtam, miről is beszél. Damon leparkolt elénk azzal a szürke kocsival, amivel reggel Evt hozta.

- Hölgyeim.- küldött felénk egy igazán szexi mosolyt, amitől a lábaim megremegtek és Ev is hasonlóképp volt. Komolyan; muszáj a Salvatore testvéreknek ennyire lehengerlően jóképűnek lennie? Ev beült Damon mellé, majd megcsókolta, eközben én kelletlenül elfordítottam a fejem. Semmi kedvem a romantikázásukat látni, miközben a szerelmi életem romokban. Bemásztam a hátsó ülésre, majd elindultunk a házunkhoz. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk majd Damon ismét megszólalt.

- Akkor legyetek kész...

- Nyolcra, tudjuk Damon.-vágtam a szavába, mire csak elmosolyodott, majd elhajtott. Bementünk a Drawing rezidenciára. A ház még mindig olyan szép volt, mint legutóbb.. Ev szobája az emeleten volt, mint minden szoba általában ezekben az Amerikai filmekben.. Amikor azonban beléptem igazán furcsa látvány tárult a szemem elé. A szobája egy hatalmas romhalmaz volt, a cuccainak egy része a földön hevert, az egyik párnája szét volt tépve a másikon pedig egy vörös folt volt.

- Vér.-mondtam ki az első szót, ami eszembe jutott.- Te jó ég! Ev mi a fene folyt itt?-kérdeztem kissé kétségbeesve.

- Semmi.-válaszolta, de a szemét le nem vette a véres párnáról. Megvonta a vállát, majd rám nézett. Teljesen megrendített, amit a szemében láttam, szín tiszta kétségbeesés, jó sok félelemmel keverve.

- Damon tette?-tettem fel az újabb kérdést.

- Nem.. nem tudom.-suttogta maga elé bámulva.

- Mit nem akarsz elmondani nekem?

- Ha tehetném elmondanám... de nem lehet.. -suttogta, majd megragadta a karom és egy másik szobába ráncigált. Ez a szoba teljesen olyan volt, mintha a "Barbie szobába" csöppentem volna. Jó-jó, azért nem olyan, de az előző szobához képest erről csak a szín tiszta gyermeki ártatlanság tükröződött.

- Ez Stefanie szobája.-mondta. Ahogy jobban körülnéztem, megláttam a falon lévő posztereket.. volt ott  True Blood, Gossip Girl... és még a True Blood-os Eric képéből nagyon sok volt.. Te jó ég! Nekem ez a sok poszter már egy kicsit beteges, pedig az én szobám falán is van egypár..

- Szóval mi lett a szobáddal?-tettem fel ismét a kérdést. Nem hagyott nyugodni ez az egész..-Vagy legalább azt mond meg, hogy miért véres a párnád?!

- Jó..-fújta ki dühösen a levegőt, bizonyára idegesítette már a kérdezősködésem.- Az este vérzett az orrom, én meg későn vettem észre, így a párna csupa vér lett. Megfelel?

- Akkor miért nem dobtátok be a mosógépbe?

- Mert elfelejtettem. Na Noah hagyjuk már ezt az egészet és készüljünk a bulira.-nézett rám kérlelő szemekkel.

- Rendben. De mindenképp magyarázatot fogsz adni ezekre a fura és bizarr történésekre!-mondtam, Ev pedig bólintott. Röpke három óra leforgása alatt el is készültünk és még mindig volt negyed óránk, míg Damont vártuk. Arra az időre lementünk a konyhába. Barátnőm töltött nekem egy kis narancslevet. Bár ő inkább a wiskhyt ajánlotta, de úgy voltam vele, hogy ráér az még.. ahogy Tylert ismerem biztos megdézsmálja az apja italkészletét.. A bejárati ajtó egyszer csak kinyílt és Eve húga lépett be rajta.

- Hello Steff!-köszönt neki Ev. Az említett felénk nézett, majd valami mosolyfélével elmakogott egy sziasztok-ot.

- Szia.-köszöntem én is, majd megittam az utolsó kortyot.

- Hová készültök?-nézett ránk kérdőn.

- Oda, ahová téged nem hívtak!-mondta Ev; a csengő megszólalt és Stefanie kinyitotta.

- Ó.. őő.. hello..-makogta összevissza. Az ajtóhoz sétáltunk majd mindketten meglepődtünk, mikor megláttuk Damont.

- Hello. -köszönt egyszerűen, majd ránk nézett- Hölgyeim, indulhatunk?- Evvel szinte egyszerre bólintottunk, majd hárman, otthagyva Stefaniet, elindultunk Damon autója felé. Tudta az utat a Lockwood ház felé, így nem kellett elmagyaráznom semmit. De valami nagyon bökte a csőröm, még mindig.. Ev szobája.
- Damon, kérdezhetek valamit?-néztem rá, ő pedig egyszerűen megigazította a visszapillantó tükröt, hogy láthassa az arcom.
- Mond csak.
- Te dúltad fel annyira Ev szobáját?
- Noah!-szólt rám azonnal barátnőm. Láttam, amint Damon kissé dühösen néz rá, majd a visszapillantó tükrön keresztül a szemembe nézett.
- Miért gondolod azt, hogy én tettem?-kérdezte. Jogos.. és nagyon jó kérdés.
- Hogy honnan veszem? Azt nem tudom. Csak még midig nagyon fura ez az egész számomra. Tudod Damon, nem igazán volt oda érted a barátnőm.. és ez a hirtelen váltás. Nem stimmelnek a dolgok.
- Az emberek változnak.-kuncogott, de mi ebben a vicces? Férfiak.. ki érti őket?- Mellesleg, ha már itt járunk. Ti is gyorsan összejöttetek az öcsémmel. És még gyorsabban szétmentetek.-ez egy tízpontos találat volt a szívembe. Rohadt szemétláda! Biztos vagyok benne, hogy élvezi a fájdalmam látványát!
- Van még kérdésed, vagy elég volt ennyi?-kérdezte ajkán egy gonosz mosollyal.
- Sok is.-suttogtam. Nem bírtam volna normál hangnemben beszélni, túlságosan fájt. Ó Stefan.. miért vagy te Stefan? És miért hagytál itt? Na ez kb. olyan volt, mint egy elcsépelt Rómeó és Júlia.. Nem sokkal a mi kis beszélgetésünk után, leparkolt a hatalmas hófehér villa előtt. Kiszálltunk, majd Ev ötlete által Damon két oldalára álltunk, belekaroltunk a karjába és úgy ment az ajtóhoz, mintha 1864-et írnának. Nem tudom miért épp ezt a dátumot mondtam, csak úgy reflexből jött az egész.. de ez is fura.. volt valami akkor.. mármint itt Mystic Fallsban, csak nem igazán tudom hogy mi, amikor a város történetéről tanultunk csak azt jegyeztem meg, hogy Tyler és az én családom az alapító családok tagja volt. A Lockwood família pedig nem díjazta azt, hogy a mi családunkról lett elnevezve a város... s a többi, s a többi.. bla bla bla.. nekem csak ennyi maradt meg, jaj meg azok a fura legendák..  azok érdekesek voltak.. azok szerint Tyler vérfarkas.. és folyamatosan ezzel cukkoltuk. De voltak mások is.. volt egy legenda a vámpírokról, amolyan Anne Rice félékről, akik nem csillogtak a napon és nem szeretek bele az emberekbe, számukra mi emberek, csak egyszerű élelem voltunk. Az ajtóban Ty állt, és a vigyora azonnal lehullt a képéről, amint meglátta kísérőnket.
- Salvatore.-morogta Tyler.
- Lockwood.-Damon nagyon pimaszul mosolygott Tyler-re, csodálkozom, hogy még nem sózott oda neki egyet. Mert Tyler nem igazán tartozott a hidegvérűk közé.
- Gyertek csak be.-mondta, majd mikor beléptünk, engem kiragadott Damon karjai közül.-Ki mondta, hogy ő is jöhet?-szemében lángolt a harag.
- Azt mondtad, bárkit hívhatunk, hát hívtunk.-vontam meg a vállam.
- Bárkit, kivéve őt.. mindegy, szórakozzunk!-mondta már vidámabban. Tekintetem a parketten táncolók felé villant, ahol ott voltak páran a suliból. A legtöbbjük Tyler baráti köréhez tartoztak. Vickie is ott volt, ő Jeremy-vel táncolt.. Ev pedig a bárpultnál iszogatott Damon-nel.. talán wiskhyt, úgy tudom hogy azt mind ketten szeretik és az ital színe is arról árulkodik.. Jellemző isznak... engem meg itt hagynak a szarban Tylerrel.
- Kérsz valamit inni?-kérdezte.
- Hogy leitass, aztán meg kitudja mit művelj velem részegen?-néztem rá kérdőn.
- Pontosan.-mosolyodott el- Látom már ismersz.
- Szívecském téged nem nehéz kiismerni.-küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
- Vagy megiszol velem valamit, vagy táncolunk, válasz.-mondta néhány röpke másodperc elteltével. A lejátszóban épp Dan Balan-tól a  Chica Bomb szólt, kedvem épp nem volt arra, hogy rázzam magam a zene ritmusára, így a bárpulthoz sétáltam. Addigra Ev és Damon már táncolni mentek. Leültem az egyik székre és néztem az embereket, míg Tyler kért nekem inni valamit, majd odanyújtotta nekem. Valamilyen koktél lehetett, mármint a pohár méretéből és a sok színűségéből ítélve. Mikor megkóstoltam, azonnal éreztem benne az alkoholt és valahogy azonnal a fejembe szált az egész. Ez az ital iszonyat ütős. Miután megittam, Tyler még egyet kért nekem, de ő bezzeg nem ivott semmit.. persze jellemző.. leitat.
- Ty, mi lenne, haa itt hagynánk ezt a sok embert és kimennénk egy kicsit a kertbe?-kérdeztem flörtölő stílusban. Na, ne már, hogy két pohár koktéltól teljesen lekurvuljak!
- Rendben cicus, ahogy akarod.-mormolta Tyler a fülembe. Egyik kezét a derekamra csúsztatta. Ha nem lenne teli a fejem ennyi piával, akkor tuti rég felpofoztam volna, de jelen pillanatban az alkohol átvette az irányítást az elmém felett. Ó, pedig hányszor fogadtam meg, hogy sohasem engedem Tylernek, hogy leitasson.. és tessék.. valahogy mindig ide lyukadunk ki. Basszus! Kifelé menet még láttam Damon kíváncsi tekintetét, szemét le nem véve Tyler kezéről, ami a derekamon pihent. Odakint Ty leültetett az egyik padféleségre, oda, ahová már nem igazán jutott el a fény. Borsódzott a hátam ettől az egésztől. Nem akartam itt lenni. Pláne nem vele.. Stefant akarom! STEFANT!!! Miért nem szaladtam a kocsija után? Mondjuk mert teljesen hülyének néztek volna.. De akkor is!! Ha nem hagyom elmenni, akkor most itt lenne velem. Ó istenem, olyan szívesen lennék vele kettesben, idekint a sötétben.. hmm.. szép kis álmok.. Stefan!! De persze az álmok nem mindig válnak valóra.. és most Stefan helyett Tyler ül mellettem. Végig simított az arcomon, amitől hányingerem lett. Persze foghatnám az italra is, de miért is tenném? Közelebb húzott maghoz, meg akart csókolni. Egy nagyon gyors mozdulattal kimásztam az öleléséből és a legközelebbi fához hátráltam. Ő villámgyorsan felállt és előttem termett, majd a fának nyomott és kényszerített arra, hogy felé forduljak.
- Száj le rólam!-suttogtam dühösen. Nem tudom miért, de elment a hangom.. lehetséges, hogy a félelemtől. Itt vagyok egyedül egy erdőszerű helyen, kiszolgáltatva Tylernek. Annyira hülye vagyok, hogy az már fáj. Hogy mehettem ebbe bele? Miért nem ülök most egyszerűen otthon a fenekemen? Hiába próbáltam lelökni magamról, egyszerűen erősebb volt nálam. Nem hiszem el.. Ez életem legszörnyűbb napja!
- Enged el Noaht!-mondta valaki Tyler háta mögött.A hangja kicsit olyan volt, mintha morgott volna, minden esetre én örültem, hogy elterelte Tyler figyelmét.
- Mit keresel itt?-kérdezte Tyler, szintén morogva.
- Csak szétverek egy kutyát.-láttam amint, az árnyékba burkolózott alak kivillantja hófehér, élesnek tűnő fogait. A hangja ismerős volt, de az ital miatt már lassan azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
- Álmodban talán, de nem itt!-morogta Ty, majd nekiesett a rejtélyes segítőmnek. Hihetetlenül gyorsan mozogtak mind a ketten. Teljesen lehetetlen, hogy így mozogjon két ember. Ez abszurd! Nem.. ilyen nincsen! A következő pillanatban, valami nagy repült a mellettem lévő fának.
- Úristen!-kiáltottam rémültem. Miközben arrébb botladoztam, megláttam Tyler arcát, valami nedves folyt végig rajta. - Te jó ég..-suttogtam rémülten, mikor aztán el akartam futni, egyszerűen összeestem. Az elmém ezt már nem bírta.. túl sok ez az egész együtt azzal a sok alkohollal, amit Tyler kevertetett nekem.. Az egyetlen dolog ami igazán érdekelt, az az a személy volt, aki megmentett Tylertől.. Mindenképp rájövök, hogy ki volt az.. mármint ha egyszer felébredek ebből a fura állapotból.