Előszó - Az első reggel..

Sziasztok! Most már én is meghoztam az előszót, Fanta noszogatására. Akinek ezúton üzenem: Drágám a művészetet nem lehet siettetni! :))

Xoxo Devonne

A szüleim elmentek az Alapító Tanács gyűlésére, engem meg itt hagytak a "bébicsősszel". Nem értem miért nem hagyják hogy egy kicsit önállósodjak. Az isten szerelmére tizennyolc éves vagyok; már majdnem tizenkilenc és még mindig úgy őriznek mintha minden porcikám leheletfinom üvegszálakból lenne összerakva. A szobám egyik sarkától a másikig sétáltam és közben fortyogtam a dühtől. Christian a szoba ajtajából nézte mit csinálok, az a levakarhatatlan mosolya pedig ott volt a képén.

- Befejeznéd?-kérdeztem nem éppen kedvesen, ő pedig csak nevetett.Christian Forbes volt az én úgynevezett felvigyázóm. Ő is a Tanács tagja volt, épp úgy, mint a szüleim. A feladata pedig többnyire abból állt, hogy pokollá tegye az életem. Soha nem volt egy szabad percem se; olyan mintha a testőröm lenne, vagy valami.

- Noah, ülj már le.-mondta Chris barátságos hangon. Még mit nem! Nem elég, hogy minden egyes léptemet figyeli, még úgy is táncoljak, ahogy ő fütyüli? Ha; azt aztán várhatja!

- Mikor jönnek haza a szüleim?-kérdeztem, mivel nekem persze semmit se mondtak. Mikor felébredtem Chris már az ágyam mellett állt. Kíváncsi vagyok, tudja-e mi az a magánélet..

- Nem tudom. A gyűlés elhúzódhat. De inkább egyél valamit ahelyett, hogy felesleges kilométereket teszel a szobádban.-mondta, arcán még mindig azzal a mosollyal. Ha nem vakarja le a képéről, akkor előbb-utóbb megteszem én! A karjaimat összefontam a mellkasom előtt és elindultam az ajtó felé, készségesen arrébb állt és kiengedett. Lesétáltam a lépcsőn, majd bementem a konyhába. Összedobtam egy gyors szendvicset és ettem belőle pár falatot. A nap odakint már szépen sütött. Néhány ember csoportosultan beszélgetett valamiről. Na, már megint történt valami! Kérdőn néztem Chris-re, aki azonnal válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

- Egy új család költözik Mystic Falls-ba.-válaszolta, de a hangjában volt valami, ami nem igazán tetszett.

- És? Most komolyan mondatonként kell belőled kihúznom minden információt?-kérdeztem és türelmetlenül vártam válaszát.

- Sajnálom, igazad van. Egy gazdag New York-i család. Két lányuk van. Evelyn és Stefanie Drawing.-ennyi nekem épp elég volt róluk, a többit megtudom holnap a suliban. Nem furcsálltam, hogy Chris ilyen sokat tud, hiszen annak a hülye Tanácsnak a tagjai mindig többet tudnak, mint kellene.

- Miről tárgyalnak ma a Tanácsban?-kérdeztem, hátha választ kapok végre a minden nap feltett kérdésemre.

- Drawing-ékról és egyéb dolgokról.-mondta. Hát, most többet tudtam meg, mint legutóbb.. Befejeztem a késői reggelimet és felmentem a szobámba, mert azért tizenegy óra köröl már illik felöltözni. A szobaajtót persze becsaptam Chris orra előtt és be is zártam, nehogy utánam jöjjön.

- Noah!-mondta mérgesen.

- Öltözködni egyedül is tudok!-kiabáltam ki az ajtón túlra, magamban pedig jót nevettem az egész szituáción. Sok időt nem fordítottam a ruhák kiválasztására, csak felkaptam, ami épp a kezembe akadt. A hajamat egy egyszerű lófarokba fogtam; feltettem egy kis sminket, majd kinyitottam az ajtót.

- Mizujs?-kérdeztem Christ, aki csak mosolygott, majd hagyta, hogy elmenjek mellette. Mivel az idő ilyen szép volt, így nem vettem fel a dzsekimet. Kiléptem a járdára és élvezettel szívtam magamba a D-vitamint. Chris persze végig a sarkamban volt. Jellemző. Leültem az egyik padra és percekig csak néztem a természetet, na meg megpróbálta elcsípni néhány mondatot a szomszédok beszédéből. Azonban hirtelen elhallgattak, mikor egy addig nem látott -és eléggé drága- autó jelent meg az utcában. Ezek csak ők lehetnek. Chris-re néztem, aki bólintott és így már biztos voltam benne, hogy az Darwingék kocsija; bár lehet, hogy csak bérelték a reptéren. Felálltam, hogy jobban szemügyre vegyem az új városlakókat. Rögtön kiszúrtam a két lányukat. Az egyik igen lelkes volt, míg a másik kevésbé. Hát igen, New Yorkhoz képest Mystic Falls nem valami érdekes hely. Néhányan megjegyezték, hogy milyen márkás a kocsijuk, mások a ruhájukról mondták ugyan ezt. Mivel kedvem már nem volt hallgatni őket, így bementem vissza a házba.